Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Észak -Amerikai Indián mesékm mondák és mítoszok

2012.11.06

Sziasztok!

A Észak amerikai indián meséket a fotogalbumban találjátok , mert végül oda tettem fel.

www.lelekkut.eoldal.hu/fenykepek/eszak--amerikai-indian-mesek-es-mitoszok/

 

 

 

 A békekirálynő

Irokéz

 

 

Az oneida törzs egyik derék ifjú harcosa vadászni indult.Amint ott cserkészett az erdőben, egyszer csak egy vörös őzbak cikázott el mellette villámsebesen.Az ifjú harcos íja sem volt lassú.Alighogy elugrott előle az őz ,máris röppent a nyíl,és átfúrta az állat foltos bőrét.

Az ifjú előhúzta vadászkését,és az elejtett őzbak feléközelített,hogy megnyúzza.Ámde amikor az agancshoz nyúlt,megrezzenta bokor,és az ágak közül egy onondaga harcos haragos arca bukkant elő.
     -Hafyd azt az őzet ,te oneida!-kiáltott reá.-Az én nyilam terítette le.Megsebeztem,mielőtt te akárcsakészrevetted volna.
Az oneida fölnevetett:      
-Meglehet, hogy bátyám lőtt előbb az őzre,mi haszna,ha nem sikerült leterítenie. -Enyém a zsákmány !-kiáltotta nekidühödve a másik.
-Így rendeli az erdő törvénye.Elmégy-e hát békével, vagy pedig megverekszel velem?
Az oneida kiegyenesedett,és gúnyosan végigmérte az onondaga harcost.
-Ahogy bátyám óhajtja-válaszolta.

És a következő pillanatban már élet-halálharcban összefonódva tudsakodtak a földön.

Magas volt az onondaga harcos és erős,mint az erdő szálfái.Az oneida vitéz pedig rugalmas volt,mint a párduc, és most minden ifjúi bátorságát összeszedve küzdött.Hol az egyik, hol a másik kerekedett fölül,míg végül mindketten kimerültek a viaskodásban.Lélegzetük meggyorsult és szaggatottá vált, homlokukról szemükbe csurgott a gyöngyöző verejték.Egyikük sem győzte tovább,és egyszerre,egy akarattal eleresztették egymást.             
-Ó,te onondaga!-kiáltotta a fiatalabb.  -  Mi értelme,hogy egy őzbak miatt verekedjünk?Nincs-e elegendő hús néped kunyhóiban,hogy hegyi oroszlánként kell megharcolnotok minden falatért?                                                                          
-Lassan a testtel,ifjú ember!-vágott vissza a komoly onondaga.-Én igazán nem mentem volna ölre ezért az őzbakért,ha fel nem bosszantasz a hetykeségeddel.De mivel én vagyok az idősebb,s úgy hiszem,bölcsebb is ,mondok egyet:gyaerünk keressük fel a kunyhójában a Békekeirálynőt.ŐŐ majd eldönti, hogy melyikünket illeti meg az elejtett őzbak.
-Gyerünk!-felelete az oneida.                                                                                Azzal útnak indultak,hogy fölkeressék a Békekeirálynőt.A szent életű szeneke-törzsbeli leány magányosan élt az erdőben.ÍAz volt a hivatása,hogy ítélkezzék a harcososk ügyes-bajos dolgában.A két harcos egész úton hangosan cívódott, így hát a Békekirálynő már messziről hallotta őket.Kilépett a kunyhójából és szemrehányóan nézetta két férfira,aki ilyen méltatlanul és tiszteletlenül megsértette  lakhelyének békességét.

-Békesség legyen!-kiáltotta.-Ha valami bajotok van egymással,lépjetek közelebb,és mondjátok el nekem.Nem illődolog,hogy ilyen derék ,vitéz harcosok veszekedjenek a Békekirálynő hajléka közelében.                                                                                                                           E szavak észre térítették az ellenfeleket.Megszégyenülten elhallgattak.Aztán beléptek a kunyhóba,és elmondták, hogyan találkoztak,és mi okból vesztek össze. Amikor befejezték,a Békekirálynő megvetően mérte végig őket:                         -Úgy ?  Hát egy őzbak miatt összeveszhet két ilyen vitéz? Te vagy az idősebb,te onondaga,legyen hát a tiéd a zsákmány fele.Eredj,vidd haza a feleségednek és gyerekeidnek.De az onondaga nem mozdult.

-Ó ,királynő-felelte-feleségemet már régen a lalkek országába ragadta magával a járvány démona,hajlékom pedig nem szűkölködik élelemben.Szeretnék újra megházasodni.a te tekinteted a szívemig hatolt,mint ahogy a nap felderíti az erdő sötétjét. Jer hát,osszad meg velem hajlékomban az őzbak húsát!

De a Békekirálynő csöndesen megrázta a fejét.

Jól tudod:az Öt Törzs úgy határozott, hogy Genetaska nem mehet férjhez.A Békekirálynőnek magányosan kell élnie,fogadalmát sohasem szegheti meg.menj hát békével! Az onondaga hallgatott.  De megszólalt az oneida:

-Tudom jól,hogyan határozott az öt nemzet szövetsége,ó,Békekirálynő-mondtotta,szemét állhatatosan Genetaska arcára függesztve-mégis arra kérlek,kövess a kunyhómba,mert szeretlek.Mit felel erre Genetaska?

A Békekriálynő elpirult,és így válaszolt:

-Neked is csak annyit mondhatok,hogy távozz el békességgel.De szava suttogóvá vált ,majd zokogásba fulladt. A két harcos barátként távozott:hiszen most már közös bánaton osztoztak. A Békekirálynő azonban örökre elveszítette lelke békességét.Nem tudta feledni a fiatal oneida harcost,aki oly daliás volt,oly erős és mégis oly szelíd szavú.
A  nyár után elkövetkezett az ősz,az őszt felváltotta a havas tél. Megszámlálhatatlan sorban keresték fel a harcosok a Békekirálynőt,hogy döntse el vitájukat,tegyen igazságot közöttük. Külszínre Genetaska látszólag nyugodt és derűs maradt,de ha másoknak vigaszt adott is,az ő lelke többé nem lelt vigasztalásra. Egy napon a tűzhely mellett üldögélt,és töprengve meredt a hamvadó zsarátnokba.A fiatal oneida harcosra gondolt,róla álmodozott. Úgy röppentek felé a gondolatai,akár a madarak dél felé,hogy megpillantsák a napot.

Ábrándozásából gallyak reccsenése ,határozottt léptek zöreje riasztotta föl.Föltekintett.Álmai ifjú harcosa állt előtte,sápadt,megviselt arccal.

-Sötétséggel borítottad el egy oneida lelkét,ó Békekirálynő-mondotta a harcos.-Az oneida nem vadászik többé.A szervasok gondtalanul legelésznek az erdőben: az oneida nem ajzza fel már többé az íját, nem hajítja el többé tomahawkját nemes vetélkedésben,és nem hallgatja meg a meséket a hosszú estéken a tábortűz körül.Nálad maradt a szívem.Ó ,add neki cserébe a tiédet! A Békekirálynő halkan így válaszolt:

-Neki adom.

Kéz a kézben mentek el a partra,mint két vidám gyerek,és beszálltak az ifjú kenujába.A csónak fürgén úszott velük nyugat felé.Genetaska nem volt immár Békekirálynő:fogadalmát megtörte a szerelem hatalma.

Az ifjú harcos és felesége boldogan éltek együtt.Bezzeg az Öt Törzs főemberei nem voltak boldogok,haragudtak.amiért a Békekkirálynő megszegte fogadalmát.Belátták,milyen ostobán cselekedtek,amikor megbíztak egy szép fiatal lányra esküjében.Ezért aztán egyhangulag eltörölték a Békekirálynő hivatalát,és háború,civakodás,zűrzavar költözött a béke helyébe.