Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Koponyákról

2009.10.01

A kristálykoponyák :

kvarc- vagy egyéb kristályból kifaragott, emberi koponyát formázó szobrok, melyek állítólagos megtalálóik szerint a pre-kolumbán időkből származnak, és közép-amerikai eredetűek. A tudományos vizsgálatok számára rendelkezésre bocsájtott egyetlen példány esetében sem sikerült azonban igazolni a pre-kolumbán eredetet. A vizsgálatok eredményei alapján a vizsgált példányokat a 19. század közepe táján, vagy később készítették, csaknem bizonyosan Európában.A népszerű-tudományos irodalomban felsorolt állításokkal ellentétben, a titokzatos erőkkel rendelkező kristálykoponyák legendája nem illeszkedik bele az eredeti közép-amerikai, vagy más bennszülött amerikai népek mitológiájába vagy szellemi örökségébe.

Kép

 

 

 www.felfedem.eoldal.hu/cikkek/a-kristalykoponyak-rejtelye/a-kristalykoponyak-rejtelye

 

 

 

 

 

 

 

 

Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya

 

A leghíresebb kristálykoponya az állítólag 1924-ben egy ősi maja város, Lubaantun (a mai Belize területén) feltárásakor talált darab. Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. A kvarckristálybólkoponyához, anatómiailag szinte tökéletes. A koponya szemüregei trapéz alakúak, a járomcsont kicsit elemelkedik az ékcsonttól, és a halántékcsontnál ér össze újra az alappal. Az egész enyhén aszimmetrikus, ebben a finom vonásban is hűen tükrözi a valódi emberi koponya jellegzetességeit. A fogakat egyenként faragták ki, mégpedig olyan alapossággal követve a modellt, hogy a kopás mértéke alapján meg is lehet mondani, milyen korú volt, mintha valódi emberi koponyát tartanánk a kezünkben. Koponya tömege 5,2 kg, 12,7 cm magas, 17,8 cm hosszú és 12,7 cm széles, tökéletesen hasonlít az emberi koponyára.

 

Frederick Albert Mitchell-Hedges 1959-ben halt meg, a koponyát fogadott lánya, a tényleges megtaláló, Anna Le Guillon örökölte. Anna Kanadába költözött, ott élt egy Toronto melletti kisvárosban, Kitchenerben 1996-ig. Halála után unokaöccse örökölte a kincset, ma ő a tulajdonosa és őrizője.

 

A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál.

 

A koponya két részből áll, az alsó állkapocsból és a koponya felső részéből, azonban az egész koponya egyetlen nagy kvarckristályból készült, bizonyították az 1970-es évek végén a Hewlett-Packar kristálytani laboratóriumában folytatott kutatások. Frank Dorland vezető restaurátor elmondása szerint a mikroszkópos vizsgálatok a felületén a legcsekélyebb mértékű karcolást sem tudták kimutatni.

A titokzatos kristálykoponya


Közép-Amerika őserdejében, 90 évvel ezelőtt egy brit tudós különös leletre bukkant, amely titkának megfejtése megváltoztathatja az emberiség teremtésről alkotott képét.



1. Beszélő koponyák a régmúltból
A Földön kb 200 koponya létezik, amelyet kvarc- vagy más kristályokból faragtak ki, esetleg féldrágakövekből. A legrégebbiek kora ismeretlen, a legújabbakat mostanság készítették. A legenda szerint 13 koponya van, amely az emberi koponya méreteivel megegyezik és mítikus erővel bír. Ha az összeset egybegyűjtik, akkor azok megszólalnak és felfedik az emberiség, illetve a világegyetem rejtélyeit. 15-20 ősi koponya van magángyűjtöknél, múzeumokban, ha nem számoljuk hozzá az újkoriakat. Készítésük ideje ismeretlen, mert a faragásból vagy a készítés technikájából nem lehet rájönni, a kristály korára is csak akkor, ha összetörnék és a benne található kristályvizet tanulmányoznák.




2. A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya.
Frederick Albert Mitchell Hedges, az angol felfedező, utazó és író, 1882-ben született Nagybritanniában. 1906-ban vette feleségül Lillian Agnes Clarke-ot. Gyermekük nem született, de örökbe fogadtak egy kanadai árva kislányt, Anne Marie Le Guillont, aki ma Anna Mitchell-Hedges néven ismerté.

Frederick Hedges szenvedélyes régész volt, rögeszméjévé vált, hogy létezik Atlantisz, így 1920-ban expedíciót szervezett a Brit Hondurasba, mert feltételezései szerint ott található az elveszett város.




Lubaantum



Hiába voltak tele várakozással az első időkben a feltárás nem sok eredménnyel járt.  Anna  felmászott az omladozó piramis legtetejére, hogy megcsodálhassa a lenyűgöző kilátást. Lepillantva a kövek között, a piramis lábánál valami fényesen szikrázót vett észre. Lejutása után mindezeket elmesélte, így nevelőapja is felmászott, majd három hétig hordták el a köveket, hogy végre Anna pontosan a 17. születésnapján kiemelhesse a csillogó tárgyat, ami egy alsó állkapocs nélküli kristálykoponya volt. A hiányzó részt pár hónappal később szintén megtalálták.




Anna és a kristálykoponya



A koponyát Frederick 1959-ben bekövetkezett halála után Anna örökölte, majd miután ő is elhunyt, unokaöccsére hagyta, akinek máig a tulajdonában áll.

 Három eltérés azonban fellelhető: nincsenek az agykoponyán kutacsok, a koponyaalapon nincsenek sem nyúlványok, sem nyílások, illetve az alsó állkapocs nem nyúlik annyira előre, mint az embernél.









 

 





 


 
 
 
 



 






 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.