Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Zsálya

2009.08.30

 

  Népies neve:

  kerti zsálya,      

                   

Kép

Hogyan gyűjtsük?

  • Az ókori görögök és rómaiak kezdetben húsok tartósítására használták a zsályát.
  • A zsálya az egyik legrégebbi gyógynövény. Erre utal latin neve is: Salvia, ami annyit tesz: "gyógyítani".

A zsálya leveleit használják gyógyászati célra. A leveleket száraktól lefosztva júniustól júliusig kell gyűjteni.



 

Mire jó?

   A zsálya gyulladás- és izzadáscsökkentő hatással rendelkezik. Ismeretes a verejtékképződést szabályozó hatása is. Ajánlják fogínygyulladás, száj- és garatnyálkahártya-gyulladás ellen öblögető szerként.

 

Légzőszervi megbetegedésekre a zsálya az egyik legjobb gyógynövény.

Belsőleg történő használata felfúvódás, emésztési zavarok kezelésére ajánlott.

A levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével.

Hogyan használjuk?

Tea: Forrázzunk le 1 csésze forrásban lévő vízzel 2 teáskanálnyi szárított vagy friss zsályalevelet, majd 10 perc állás után szűrjük le. Naponta 2-3 csészényit érdemes belőle fogyasztani. Kihűlve gargarizáló oldatként is alkalmazható. A száj-, a fogíny- és toroknyálkahártya gyulladásának kezelésére.

Kép

Forrázat: Belsőleg a húgyutak fertőtlenítésére, bélhurut ellen használható.

Borogatás: Torok- és gyulladásos testrészek öblögetésére, borogatására.

Fürdő: Aranyérbántalmak esetén. Fűszerként: Levesek, sültek, halak, gombás ételek ízesítőjeként használják leginkább.

Jó tudni!

A napi 6 gramm zsályaadagot nem szabad túllépni. A magas tujon-tartalom miatt az illóolaj hosszan tartó használata nem javasolt. Szoptató anyukák, állapotos nők és alacsony vérnyomásúak ne fogyasszanak zsályateát.

 

Kép

A zsálya (Salvia) az árvacsalánfélék  családjába tartozó növénynemzetség. A három génusz egyike, amiket közönségesen zsálya néven említenek. A köznyelvben a „zsálya” szó általában az orvosi zsálya  . A nemzetség eredete, központja Közép-, illetve Délnyugat-Ázsia

 

 

Két közeli rokon nemzetséget is gyakran zsályának neveznek, ezek a Perovskia (sudárzsálya) és a Phlomis (macskahere). Angol nyelvterületen gyakran az üröm (Artemisia) nemzetség egyes fajait is Salviának hívják, a szürke levelű fajokat fehér zsályának. A valódi fehér zsálya a Salvia apiana faj

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Lózsálya 

(Salvia verticillata L.), népies nevei: Gyűrűs vagy pereszlén-forma zsálya, macskaláb. 30–60 cm magasra növő évelő növény. Felső levelei csaknem háromszögűek. Virágai számosan, rendszerint 20-ával örvösen állók. Murvái aprók, visszahajlók és hártyásak. Virágai 12–20 mm hosszú, búzavirágszínűek, a párta belsejében szőrkoszorúval. Csészéje 5–8 mm rendszerint bíborszínű. Megterem utak mellett, erdők szélén az egész országban.

Enyves zsálya 

(Salvia glutinosa L.), népies neve: Méregvonó lapú. 30–125 cm magasra növő évelő növény. Szárának felső része, murvája és csészéje sűrűn mirigyes, enyves. Levelei nagyok, hosszúnyelűek, vállukon nyilasan szívesek. Virága kénsárga, barnán pettyezett. 30–35 mm hosszú. Megterem patakok mentén, erdőkben az egész ország magasabb hegyvidékén.

Polyhos zsálya 

(Salvia austriaca Jacq.), népies neve: Osztrák zsálya. 30–100 cm magasra növő évelő növény. Tőlevelei rózsát alkotnak, nagyok, szíves alakúak, erősen ráncoltak. Szára fölül a csészével együtt mirigyes és hosszabb szőröktől borzas, csak az első elágazásnál leveles. Pártája sárgás fehér, 17–20 mm hosszú és még egyszer akkora, mint a csésze. Főleg az alföldi mezőkön terem.

30–80 cm magasra növő évelő félcserje. Szárának töve fás, sűrű rövid szőröktől szürkés. Fiatal levelei és hajtásai fehér molyhúak. Alsó és középső levelei nyelesek, hosszúkás lándzsásak, ráncosak. Virágai 15–23 mm hosszú, rendszerint hármasával a lehulló murvák hónaljában, lilaszínűek. A párta csöve belül szőrkoszorúval. Csészefogai tüskés szálkában végződnek. Kellemes és erős illata van. Orvosságul is használják és kertekben, temetőkben ültetik. Zöld levele (Salviae folium) más fűszerekkel használva érdekes ízt ad az ételeinknek.

.

A zsályával fűszerezhetjük a zsíros húsételeket, de azok körítéseit is. A kacsa-, liba-, pulyka-, vadhúsok, hústöltelékek, máj, főtt és sült halak, pástétomok, sajtok, főtt tészták ízesítésére is kiváló. Óvatosan használjuk.