Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Szarvas

2009.08.12

A MITIKUS SZARVAS, A CSODASZARVAS-ARANYSZARVAS

SZARVAS
Az állatok közül a legáltalánosabb tiszteletben a bika után a szarvas részesült.
A szarvas nagyon sok nép kedvelt, szentként tisztelt mitikus állata.
A szarvas a vadászok vezérlő állata.

A görögök hite szerint az istenek állatalakban is megjelenhetnek, közülük Artemisz istennő – a vadászat és a vadak, általában a természet védnöke - jelent meg szarvas képében.
A finn Osszián neve kis szarvast jelent. Ezt a nevet azért kapta, mert anyját egy varázsló szarvassá változtatta, és ilyen alakban szülte meg fiát. Finn országának egy részét szarvas-népnek nevezték.

A finn Kalevala szerint az Alvilág Királynőjének kedvenc állata, a szarvas csalogatja pusztulásba a hőst.

Az ősi kelta mítoszok világában a szarvasok a „tündérek marhái” voltak, valamint közvetítők az istenek és az emberek világa között. A kelta papok gyakran szarvas-maszkot hordanak. Szent Patrick elbeszéléséből tudjuk, hogy két isten, Donn és Mongan szarvassá változott.

Az ősi Kínában a szarvas a jólét szimbólumának számított, de tekintették a gyermeki szeretet jelképének is. Egy mese szól arról, hogy egy fiatalember szarvasbőrt öltött magára, hogy meg tudja szerezni a szembajokat gyógyító szarvastejet vak szülei számára. Szarvas volt a kísérője a hosszú élet istenének, Sou-hszingnek is.

A szarvas a buddhizmus egyik központi vallási képe. Buddhát gyakran ábrázolják szarvassal, aki egy legenda szerint először egy szarvas-parkban prédikált.
Egy hindu monda szerint például a teremtés során szarvas-isten kaparta föl a földet.

A japán sintó vallásban a szarvas az istenek hátas állata, és gyakran szerepel azok szimbólumaival együtt a szentélyek tekercsképein.

Közép-Amerikában a szarvashoz hasonló agancsos állatok a kalendárium húsz napjele közül a hetediket képviselték. Az e jelben születettekről azt tartották, hogy az erdei vadakhoz hasonlóan járják majd a természet világát, messzire elvágyódnak és megvetik az állandó lakóhelyet.

Egy szibériai mítosz szerint a Napot minden este egy jávorszarvas ejti foglyul. A szarvas a Napot agancsán viszi el, és ezzel sötétség köszönt a Földre. Éjszaka egy hős visszaszerzi, és reggelre visszahozza a Napot.

A jászok szent állatainak egyike volt az egyik óriástermetű szarvasfaj, amely a mai dámszarvashoz hasonlított és lapátos szarvai voltak, színe fekete, de fehér foltokkal tarkázva.
Sok olyan történet létezik, amely szarvast üldöző vadászról vagy királyról szól, aki mélyen az erdőbe követi a szarvast, míg el nem téved, és új kalandokba nem kerül.
Artúr király és a Kerekasztal lovagjai legendában Sir Gawain követ egy fehér ünőt, és rengeteg kalandba keveredik.

A perzsáknál a Szarvasűző Herceg felesége a törzs ős-anyja. Japán változat szerint a szarvas üldözése közben összevesztek a testvérek. Egyik testvér nyugat felé látta eltűnni a szarvast, és ebbe az irányba indul azt megkeresni, míg a másik kelet felé követi a nyomot, és rátalál a japán szigetekre. 

  A lappok szarvas-mondája szerint az Égi-Jávorszarvas a Cassiopeia, a Perseus és az Auriga csillagképekből áll össze. Ennek agancsa, a W – azaz hullámvonal – alak, „víz” szimbólum s ez magyarázza a szkíta szarvasok fejdíszének kacskaringós, hullámtarajhoz hasonló alakját. A szent folyóra és a vízből születő hősökre utaló keleti állat-ábrázolásokban találkozhatunk kacskaringóval. (Talán a Mikulás égi szarvas szánja, a téli napforduló, és az Égi-Jávorszarvas között kapcsolat van.)

 

 

A lappok agancsos ünő alakja talán a rénszarvasra utal, lévén az egyetlen szarvasfajta, amelyiknek a nősténye is szarvat visel.
A ’Szarvastörés’, ’Szarvas-forrás’ feltörő vizek különös mágikus erővel bírnak, nevüket onnan kapták, hogy a belőlük ivó ember szarvassá tudott változni.

 

CSODASZARVAS - ARANYSZARVAS

A csodaszarvas története szinte az egész északi féltekén, Japántól a Brit szigetekig elterjedt, mert gyökerei nagy földrajzi és időbeli távolságokba nyúlnak vissza.

Valamennyi turáni népnél szent állatnak számít a szarvas, mely agancsán hordozza a napot és a holdat, jelezve ezzel, hogy ő vezeti a választott népet a sötétségből a világosságba, halálból életbe, régi hazából új hazába.

A csodaszarvas a hun-magyar népek meghatározó totem-őse, táltosőse, legjelentősebb mitológiai állata. Krónikáinkban fennmaradt a népünket új hazába vezető csodálatos szarvasünő alakja és szkíta-hun származásunk emléke is. A szkíta a „szarvasok népe” volt.

Jankovics Marcell így összegzi a legendákat: „Napos, holdas, csillagos vagy más, égi eredetre valló jegyeket hordozó, szarvas-patás nőstényállat – rendszerint szarvasünő, – két fiútestvért maga után csalogat, és aki egy folyógázlón vagy tengerszoroson át eljövendő feleségeikhez vezeti őket.
A szarvas régi magyar neve állítólag boga. Az ősi magyar hitvilágban a legjelentősebb nemzetségős állatoknak megtisztelő jelzőkkel írták körül a nevét. A szarvas elnevezése a „boga” név jelzős leírása. Ágas-bogas szarvú. (Szerintem már a szarvas elnevezés is tabunév.)
A csodaszarvas-legendáinkban az új utakra vezető szarvas a hajnalt, a hajnali fényt, a változást, népünk újjászületését és új hazában való letelepedését jelképezi.

A „Vezérlő csodaszarvas” legenda a hun-magyar nép legősibb legendája,

A csodaszarvas legendája – mint a magyarság legfontosabb legendája népmesékben, versekben, régen és újabban többféleképpen megjelenik. Nézzünk egy népmese~ és egy versrészletet:

Nagyon szép aranyszarvas ábrázolások kerültek elő többek között Tápiószentmártonból (Kr.e. V. századból), és Zöldhalompusztáról (Kr.e. V-Vi. századból).

A Csodaszarvas két szarva közé őseink a pirosan fölkelő Napot képzelték oda. Ennek oka az, hogy a Nap a téli napfordulókor a Capricornus, azaz a Bak csillagképében, vagyis mintegy ennek „szarvai között” látszott reggel fölkelni.

A Bak csillagképet csak a kecsketenyésztő kabar őstörzseink nevezték így, míg ugyanezt magyar őstörzseink Szarvasnak nevezték. A Bak, azaz Szarvas csillagképe belenyúlik a Vízöntő, azaz Vízitáj csillagképébe. A mi dunántúli szarvas énekeinkben a Csodaszarvas mindig vízben gázol, vagyis az Égi Folyóvíz – a Tejút – melletti kiöntésben, vagyis az áradás után visszamaradt vízállásban. A sumér és az ebből származott római Capricornus –Bak- csillagkép ezért kecskebak ugyan, de teste hátsó része halfarokban végződik. Ezért Kecskehalnak nevezik, és így ábrázolják.

A szarvas égi mivoltát megerősíti a bolygók szimbolikájában való jelenléte is. A Vénuszt gyakran ábrázolták szarvason ülő, fehér ruhás, kibontott hajú nőalaknak.

A Szarvas vezetőszellem, vele meditálva megérezhetjük a Ley-vonalakat. Ezek a Föld meridián rendszerét alkotó ösvények, a földfelszín terében húzódó erővonalak, melye-ken át energia halad.
 
Tehát legjelentősebb állatunk, a csodaszarvasunk a hajnali fényt, a fény felé való vezetést, a gyors változást és a megújulást idézi föl. Agancsai a világfát és az éggel való kapcsolatkialakítást jelképezik. Ugyanakkor az elhullajtott és újra növő agancsok az élet állandóan változó ciklusait, az elmúlást és az újjászületést szimbolizálják. Az aranyszarvas visszavezeti az embert a régi tanítás ősi bölcsességéhez.